tag:blogger.com,1999:blog-22822523781799407032024-02-19T16:44:10.228-08:00LorettaCamila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.comBlogger3125tag:blogger.com,1999:blog-2282252378179940703.post-11674207786022830842018-06-19T11:24:00.001-07:002018-06-19T11:24:18.217-07:00Szeptember 12.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
Az órák után még vissza kellett mennem az iskolába, pontosabban az igazgató irodájába. A hét újból elkezdődött, mintha már évszázadok óta idejártam volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tanulóknak egy hetük volt arra, hogy feliratkozzanak a választott szakkörre, azonban néhánynál, hogy tagságot nyerjünk, át kellett esni egy kisebb szóbeli felvételi-szerűségen is. Az alkalmasságot vizsgálták, és ez a felügyelőnél sem volt másképp. Egyáltalán nem izgultam, sőt, szinte biztos voltam benne, hogy enyém lesz a megtisztelés, ugyanis volt egy aduászom. A tudás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hajam kivételesen szabadon omlott a vállamra, eddig még nem is engedtem ki az itt tartózkodásom alatt. Nem szerettem, hogy mindenhova beakad. Értesülésem szerint az igazgató és Kaname ülnek bent. Igaz, az esélye egyenlő volt a nullával, hogy egyszer elveszíti a fejét, de jobbnak láttam nem kockáztatni és takarni a nyakamat a vámpír előtt. Biztos, ami biztos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az utolsók között voltam a listán, amit véletlenszerűen állítottak össze, szóval nem okozott meglepetést. Egyébként rengetegen jelentkeztek, főleg kilencedikesek, de még a végzősök közt is akadt pár, aki újra próbálkozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leültem egy padra, és vártam. Szándékosan érkeztem előbb, reménykedve, hogy esetleg hamarabb behívnak, de amint odaértem, hatalmas lett a csúszás. Zömében lányok, de akadt pár fiú is a várakozók között. A legtöbben izgatottan susogtak, várva, hogy ők következzenek, vagy egymásnak adták át az információkat, akik már voltak bent. Egy pillanat erejéig hunytam be a szemem. Nem aludtam, csupán pihentem, ami a hatalmas hangzavarban ugyan nehezen ment, de csak a nevemre eszméltem fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Loretta, már jöhetsz is - mosolygott rám biztatóan az igazgató.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Beléptem az ismerős helyiségbe, az irodába. Kaname a hosszú kanapé bal szélén ült, a másik végében az igazgató foglalt helyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gond, ha kinyitom az ablakot? - kérdezte a vámpír, mire megráztam a fejem. A levegő eléggé befülledt, könnyebben érezte meg az illatomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Készen állsz? Kezdhetjük? - csapta össze izgatottan a tenyerét a diri.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Részemről rendben - mondtam tisztelettudóan. Mégiscsak az igazgató és a tisztavérű előtt ülök.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért jelentkeztél erre a feladatra? - jött is az első kérdés. Türelmesen végig gondoltam és összeraktam a fejemben a választ, csak utána szólaltam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan típus vagyok, aki nem szeret egyhelyben ülni, főleg nem éjszaka. Úgy gondolom, hogy ez egy kiváló feladat ennek kiküszöbölésére, szívesen vagyok kint éjszaka és nem félek sem az erdőtől, sem a sötéttől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sportoltál, esetleg jelenleg is sportolsz valamit?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jelenleg nem, de számos harcművészetet elsajátítottam már. – Igazából semmilyen konkrétat, csak harcolni tudtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezek után még egy rakat kérdés következett, főleg pszichológiai irányba. Érdekes volt az igazgató komoly arcával megismerkedni, ellenben Kaname szinte alig szólalt meg. A végéhez közeledve olyan kedélyesen társalogtam az igazgatóval, mintha időtlen idők óta ismertük volna egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindjárt végzünk, Loretta. Ha megbocsájtotok, elmegyek egy teáért - állt fel az igazgató, de fél pillanat múlva vissza is jött, ugrálva. Úgy látszik, eddig tartott a komoly Cross úr.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit gondolsz, miért kéne neked megkapni a tisztséget? - tette fel az utolsó és gyilkos kérdést Kaname. Ilyenkor a legtöbben lefagynak, azonban én rég kiterveltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az én véleményem szerint azért lennék megfelelő prefektusnak, mert tisztában vagyok az éjjeli tagozat titkával és a vámpírok létezésével - mondtam, mire az igazgató kiköpte a teáját is. Kaname igyekezte megőrizni a hidegvérét, de láttam az érzelemmentes maszkja mögött, hogy egy pillanatra ő is meglepődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Honnan tudod? Valaki mondta? - méregetett gyanúsan az igazgató.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Volt már szerencsém vámpírhoz, így elég egyszerű kitalálni, hogy miért éjjelisek az éjjelisek. Sajnálom, de erről nem szeretnék beszélni - mondtam keserű szájízzel. Sose szerettem a múltat hánytorgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az édesanyukád halálának köze van a vámpírokhoz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen - hajtottam le a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pár percig néma csend uralkodott, a hallottakat emésztették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönjük a jelentkezésedet, legkésőbb szerdán értesíteni fogjuk az új prefektust.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm szépen - mondtam, és kisétáltam az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, ez is megvolt... - gondoltam magamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A napszálló kollégiumába visszaérve nem kerülte el a figyelmem, hogy az egész épület kihalt, pedig az esti órákban sokan szoktak a folyosón mászkálni. Benyitottam a szobába, ahol Ewe és még négy lány ücsörgött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogyhogy nincs kint senki? - kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Képzeld, este buli lesz! Az igazgató rendkívüli hatállyal megengedte, hogy ma este kimenjünk a faluba, ezért készülődik mindenki. Ugye jössz velünk? - könyörgött. Percekig tétlenül ácsorogtam, miközben a lányok csinosíttatták magukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Meddig lehet kint maradni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Amikor az éjjelisek végeznek az óráikkal, az előtt vissza kell érni, de ez egyébként titok. Csak a végzősök mehetnek ki eredetileg, de Arlond elhívott! - ugrándozott örömében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szuper - vigyorogtam rá biztatóan, legalábbis annak terveztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lányok, sminkeljetek ti is, addig választok Lorettának ruhát - mondta Ewe, és felém fordult. A többiek engedelmesen elvonultak a fürdőbe. Úgy látszik, itt ő a vezető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyenruhában kell lenni, nem? - furcsálltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, de megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Tudod, egy kis magassarkú, pár ékszer...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi ilyesmit nem szeretnék - szakítottam félbe. Megint jött a mániájával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Állítólag az éjjelisek egy része is kimehet. Nem tudom, ennek mi az oka, de tök szuper, hogy év közben is megengedik nekik, mi ugye pedig velük megyünk - beszélt, leginkább magának. Átláttam rajta, csevegés akart kezdeményezni, hogy elterelje a figyelmet arról, mennyire idegesíti az ellenkező nézőpontom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval kiszökünk - állapítottam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy is lehet mondani. Azért egy csini kabát belefér? - tartotta felém az említett darabot, amit egész idáig keresett. Az iskolai szetthez tartozó kabát volt kristályokkal díszítve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez borzasztóan néz ki - ráncoltam a szemöldököm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És ez? - mutatta. - Na, legyél egy kicsit merész.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Maga a ruhadarab nem is nézett ki rosszul, főleg a színe, a rikító rózsaszín fogott meg, de nem szerettem volna feltűnést kelteni. Jól tudtam, hogy a faluban e-szintű vámpírok is élnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy kicsit kevésbé feltűnő is megteszi. Fekete nincs?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tökéletes - mondtam, és ennek hatására elmosolyodott. Örült, hogy sikerült közös nevezőre jutnunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem is tetszik - forgatta a darabot. Fekete, hosszú kabát a derekán megkötős övvel, szürke prémmel a nyakában. Egyébként ötletem se volt, hogy Eweleinnek miért van ennyi kabátja, de inkább nem kérdeztem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Van hozzátartozó kesztyű is - lobogtatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Dobd! - tartottam a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A készülődés, ami számomra többnyire abból állt, hogy ültem az ágyon, jó hangulatban telt. Boldog voltam, mert ezek a ruhadarabok tényleg tetszettek, és nem erőszakolt rám másikat, Ewe pedig boldog volt, mert öltözködtem vele egy kicsit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Óvatosan! Ne vegyenek észre sokan - lopakodtunk a folyosón, miután mindenki kellően kisminkelte magát. Nem akartam megemlíteni nekik, hogy az éjszaka közepén minden bizonnyal sötét lesz, rájuk hagytam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kiléptünk a kollégiumból és az épület mögötti erdő felé vettük az irányt. Nyolc órakor már alkonyodott, a nap narancssárgára festette az eget, emiatt a látásviszonyok is gyengültek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt talizunk a fiúkkal - válaszolta meg a kimondatlan kérdésemet az egyik lány, akinek még mindig nem tudtam a nevét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A végzősök hamar megérkeztek, vihogva és csapkodva. Érdekes, hogy nem volt köztük lány. Öten jöttek, mint mi. Felfedeztem pár ismerős arcot a hétvégi piknikről, sajnos nem mindig pozitív értelemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csáó Letta - tartotta pacsira a kezét. Figyelmen kívül hagytam, de nem adta fel, belecsapott magának.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam már, hogy nem szeretem, ha becéznek - forgattam a szememet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kár - vigyorgott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A főkapu nyitva állt, és ebben a pillanatban pont nem őrizte senki. Vártunk egy kicsit, míg a kollégiumok ajtajait bezárták, hogy az alsóbb évesek viszont ne merészkedjenek ki, majd nyugodt szívvel kisétáltunk. A társaság hangoskodása valószínűleg az egész erdőt felverte, ami kifejezetten nem tetszett, de nem szóltam érte. Még nem jártam az akadémia területén kívül, csak rájuk hagyatkozhattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Körülbelül tizenöt percig gyalogolhattunk a fás részen, mikor elkezdett kirajzolódni a falu szélének körvonala. Rátértünk a kövekkel kirakott útra, amit gyér lámpafény világított meg. Az egész részt fallal vették körbe, négy kapun lehetett bemenni, az északihoz kellett nekünk a legkevesebbet gyakorolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amint átléptük a határvonalat, mindenki egyszerre kezdte el tervezgetni, hogy hova akar menni. A lányok ruhát, a fiúk kocsmát kerestek. Szerettem volna először élelmet vásárolni, hiszen az a legfontosabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Először mindenképpen valamilyen kaja kéne - gondolkodott hangosan Ewe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megyek veled - ajánlottam fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jövök én is - mondta az egyik srác.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szuper, akkor előre! - kiáltott fel Ewe, túlságosan beleélve magát a szerepébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A közértben beledobtam szinte minden ehetőt és táplálót a kosárba. Így, hogy a lányokkal ellentétben nem raktam félre ékszerekre meg ilyenekre, sokkal jobban tudtam gazdálkodni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez micsoda? - kérdeztem a fiútól, aki valamilyen furcsa dolgot fogott a kezében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez? - nevetett fel hitetlenkedve, mintha az alapműveltséghez tartozna. - Puding. Tényleg nem tudod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Gondolom ehető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, és meglehetősen finom. Vegyél egyet te is és próbáld ki. Nem lehet nem szeretni - mosolygott. Furcsán néztem rá, vonakodva ugyan, de levettem egyet a polcról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elégedetten néztem a roskadásig élelmiszerekkel pakolt szatyorra. A héten biztos nem fogok éhezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elmentünk a lányokhoz egy kis kávézóba. A családias, otthonos hangulat kifejezetten tetszett. A lányok viszont csak a ruhákról és a szépségápolási szerekről tudtak beszélni, esetleg még a fiúkról az iskolában, de más téma nem vetődött fel. Csendben iszogattam a teámat, nemigen tudtam hozzászólni a beszélgetéshez. A gondolataimat rendezgettem, próbáltam kizárni az idegesítő és értelmetlen csevejt, de mellettem ültek. Egyre jobban idegesített a téma, vártam, hogy mikor megyünk tovább valamerre. A fülledt levegő sem tett jót, sajgott a fejem és szédülni kezdtem. Ki kellett szellőztetnem a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fél óra szenvedés után már azoknak a fiúknak a jellemzőit is ismertem, akikkel még életemben nem találkoztam. A „hasznos” információtól zsongott a fejem, felüdülés volt a kora őszi levegő, ami megcsapott a kilépéskor. A többiek a ruhavásárlást tervezgették, de azt nem bírtam volna ki, így is túl soknak éreztem ezt a témát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyeljetek, szerintem én addig sétálok egyet és körbenézek, míg ti vásároltak - szóltam közbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A többiek a vállukat vonogatták, Ewe pedig a fejét csóválta, de nem ellenkezett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, akkor majd hívjuk egymást, hogy hol tali - mondta, és egyedül maradtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mentem a fejem után, igazából nem is figyeltem, merre. Néztem a régi és szegényes épületeket, amiket a lámpafény még ijesztőbbé varázsolt. Meglepően sokan tartózkodtak kint este tizenegy után is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hát persze, a vámpírok nemrég ébredhettek - gondoltam magamban. Nem is értem, hogy miért engedtek ki ilyen későn. Állítólag a végzősök nagyrésze elsajátította a harcművészet valamelyik fajtáját, de a legtöbben tehetetlenek egy vérszívóval szemben. Eszembe jutott, hogy a központban biztosan emberek laknak, csak a külső részekben bújhatnak meg egyéb lények. Így kevésbé tűnt hajmeresztőnek az ötlet, de attól még rizikósnak tartottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy az említett külső részen lyukadtam ki. A távolban látszódott a fal, alig világított valami az utcában. Egyre közelebb értem a magasodó kőépítményhez. Sokasodott a pirosan felvillanó szemek száma, amelyek utánam fordultak. Nem ijedtem meg, de biztonságban sem éreztem magam. Minden mozzanatra, zajra felfigyeltem. Vissza akartam menni, de olyannyira nem jegyeztem meg az útvonalat, hogy a fal nemhogy távolodott, hanem még inkább közeledett. Kezdtem kétségbeesni. Az egyik lepukkant negyedben találtam magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Erre, erre! - kiáltott egy vékony hang.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Odakaptam a fejem. Egy kisfiú vonszolt egy élettelen testet. Ez az egyik éjjelis! Toya kisasszony hevert a földön. Behúzódtam egy kapualjba és figyeltem az eseményeket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy perc sem telt bele, utánuk loholt a romos házba egy csapat E-szintű, nem láttam még ennyi vérszívót egybegyűlve. Vörösen izzó szemmel és habzó szájjal igyekeztek a zsákmányért. Nem tudtam rájönni, hogyan, de a gyermek minden bizonnyal elszívta a lány erejét. Nem hagyhattam annyiban, lopakodva utánuk eredtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt eddig is tudtam, hogy az E-szintre lesüllyedt vámpírokban nincs semmi emberi, de erre a látványra nem voltam felkészülve. Az ablak előtti padkára felszökkenve beláttam az egész felső szintet. A szobában térdelt öt vagy hat vérszomjas E-szintű egy élettelen test fölött. Amerre néztem csak vért láttam. Egyszerre szívták ki az életet belőle. A késsel vájt sebnyomok megkönnyítették a dolgukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval ez egy ilyen központi ház... ahova az összes vámpír jár enni - gondoltam magamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Toya kisasszony testét éppen akkor hurcolta fel a lépcsőn. Valószínűleg ő a következő áldozat. Még mindig ötletem sem volt hogyan sikerült elkábítani egy ilyen nemes Kuran-klántagot, de most nem ez volt a legfontosabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan kellett cselekednem. Megfogtam a legközelebbi tárgyat, ami jelen esetben egy kő volt, és betörtem az ablakot. Mindnyájan felém kapták a fejüket. Vörösen csillant a szemük. Horogra akadtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kiugrottam az ablakon, azon nyomban utánam eredtek. Kicsit vártam, míg a nagyja kiért, és befutottam a házba. Ahogy sejtettem, pár lézengőn kívül senkit sem láttam. Felfutottam a lépcsőn és hátulról kitéptem a kisfiú szívét mikor már dobta volna fel az emeletre. Még volt egy kis időm, mire felfogják, hol vagyok. Vártam, hogy bejöjjenek a házba. Az agyam villámgyorsan pörgött. Nem tagadom, rég ittam már, és ekkora túlerővel szemben nem jönne rosszul a plusz erő. Felvettem az élettelen kezét és beleharaptam volna a kézfejébe, de nem tudtam átszúrni a bőrét. A francba, hogy mindig reszelnem kell a szemfogam! Nem teketóriáztam, körömmel szúrtam két lyukat. Nem volt olyan ízletes, mint az embereké, fagyos és alvadt, de megteszi. Éreztem a testemben szétáradó energiát, a mámorító érzést. Letöröltem a számról a bűnösségem nyomait. Senki sem fog kételkedni benne, hogy a kisfiú harapta meg. Úgy tudják, hogy ember vagyok, még csak fel se vetődne bennük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amint megláttak a lépcsőről, azonnal elkezdtek felém rohanni. Mire feldobtam a vállamra Toya kisasszony testét, addigra a kintiek is megtaláltak. Kiugrottam újra az ablakon az utca közepére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy zsákutca. Mögöttem egy nagy kőfal húzódott, ami a falu nyugati határát jelölte. A vérszívók egyre közeledtek miközben hátráltam. Körülbelül huszonvalahány, vagy akár harminccal álltam szemben egymagam. A combomon lévő fegyvertartóhoz nyúltam volna, de eszembe jutott, hogy semmi sincs nálam. Nem tudtam elmenekülni, már majdnem odaértek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere, ennyivel nem tudunk elbánni! - szólt egy hang fentről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fal tetején szintén az egyik éjjelis, Aidou úrfi állt. Nem bíztam benne, de kivételesen igaza volt. Lehetett akármekkora az erőm, túl sokan voltak. Amint észrevették az E-szintűek, elkezdtek felmászni a falon. Megfogtam Toya kisasszonyt és megkapaszkodtam. Átrántott a fal másik oldalára, ahol... éppenséggel egy folyó folyt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Erősen szorítottam a fiút, miközben elmerültünk a jeges habokban. Próbáltam fenttartani a lányt, hogy minél kevesebb vizet nyeljen be, de mivel nem ért le a lábam ez eléggé nehéz feladatnak bizonyult. Lihegve emelkedtem ki levegőért, a tüdőm már szorított, mikor úsztam felfelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? Komolyan ez volt a legjobb ötleted? - sandítottam rá dühösen, mire megvonta a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Cselekednem kellett, méghozzá gyorsan. Ide biztos nem jönnek utánunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ő már kint állt a szárazföldön, de én még mindig a fagypont körüli hőmérsékletű vízben szenvedtem. Kiadtam a testet, óvatosan lerakta maga mellé. Felém nyújtotta a kezét, de hezitáltam egy ideig. Olyan magasan volt a part, hogy esélyem sem nyílt felugrani, mivel nem ért le a lábam. Elfogadtam a kezét és kihúzott a partra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Összerogytam volna, de a vér ereje újabb energiákat szabadított fel. Szótlanul követtem az éjjelist, aki átvette tőlem Toya kisasszony terhét. Felfigyeltem rá, hogy hajnalodott, világosodni kezdett az égbolt. Tényleg ennyi ideig bolyongtam volna?<br />
Az akadémiába mentünk. Az éjjeliseknek még nem ért véget a tanítás, de rejtély, hogy akkor Aidou hogyan került a faluba. Megállt, és szembefordult velem.<br />
- Innentől megoldom, menj és feküdj le. Veszélyes idekint egyedül – mondta, mire bólintottam. Megfogadva a tanácsát egyből a szobámba siettem, ahol Ewe rég az igazak álmát aludta.</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2282252378179940703.post-17017356285527298512018-04-17T09:42:00.002-07:002018-04-17T09:42:22.806-07:00Szeptember 5.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal">
Kora reggel Ewe madárhangos ébresztője keltett. Hirtelen azt
hittem, hogy egy erdőbe teleportáltam álmomban, vagy eltévesztettem az
akadémiát. Kellett pár perc, mire kitisztult a kép.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fürdőszoba ajtaja már csapódott is ki, majd ugyanilyen
sebességgel berongyolt egy barna hajzuhatag. Az óra még csak hatot mutatott, és
a tanítás nyolckor kezdődik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jó ég! – motyogtam, és egy gyors fejszámolás után
beállítottam magamnak egy ébresztőt fél nyolcra. Furcsa volt a hagyományos óra,
ugyanis az akadémián nem lehetett telefont használni. Személy szerint ezt
nagyon jó megoldásnak találtam, a diákok pedig nem szenvedtek elvonásban,
hiszen kis túlzással, de így nőttek föl. A képkészítésre ott a fényképező, az
ébresztőre az óra... a közösségi oldalak pedig teljesen feleslegesek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sokkal üdébben keltem, mint a hajnali órákban. Pontosan
ebben a pillanatban lett kész a szobatársam is. Nos, eddig azt hittem, hogy
átváltozásra csak a démonok képesek, de Ewelein újraértelmezte ezt a mondatot.
A lány tökéletesen göndörített loknikkal, új arcot varázsolva magának frissen
és jókedvűen mosolygott rám. Nyoma sem volt az egyenes hajú, karikás szemű és
kialvatlan embernek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Madárcsicsergős jó reggelt – vigyorgott. Utálom a
túlzottan vidám embereket reggel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Neked póthajad van? – ráncoltam a szemöldököm, még mindig
az ágyban fekve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Titok! Bocsi, de megyek, mert Cassyvel ötvenkor vonulunk,
puszi! – hagyott ott, és kitipegett a szobából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Túltéve magam a sokkon, elkezdtem készülődni. Nem telt bele
tíz perc, ellentétben Ewe másfél órájával, vakolat és póttincsek nélkül léptem
ki a szobából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kényelmesen ballagtam a hídon és bámultam a napfelkeltét,
hallgattam a víz csobogását. Az iskola épülete egy szigeten állt, amihez két
híd vezetett, az egyik az éjjelisek, a másik a nappalisok részétől, amik a
sziklás part szélén voltak. Gyönyörű és egyben egyedi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Belépve az ajtón pont a szobatársamba botlottam. Két lány
társaságában ácsorgott, akiknek valószínűleg hasonló volt a reggeli rutinjuk,
mint neki. Már-már kényelmetlenül éreztem magam a cicababák között a sportcipővel.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Lányok, ő itt Loretta, a szobatársam, új az akadémián –
mutatott be lelkesen, mire idétlenül köszöntem. Nem kicsit volt kínos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De ha most jött, akkor nem kilencedikesnek kéne lennie? –
kotyogott közbe a fekete. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, mert átvették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Szóval akkor te már kijártad a gimit? Nem értem, ez mit
jelent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Atya úr Isten, nem értem, hogy lehetsz ekkora idióta
Betty.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem számít az ész, ha van pénz! – mondta a kívül-belül
feketeség, sajnos nagyon úgy tűnt, hogy ez a mottója.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ewe csak a szemét forgatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ötven van! – kiáltott fel feltehetőleg Cassy, a harmadik
lány, aki egész eddig egy fiúval beszélgetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Rendben, a szokásos alakzat! Jössz te is velünk, Loretta? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, köszi. – Inkább egyedül találom meg a termet, bár ezt
már nem raktam hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csak néztem, ahogy a három kicsípett lány magassarkúban és
feltűnően felhúzott szoknyával egyszerre és magabiztosan lépkedett. A folyosón
minden szem rájuk szegeződött, sejthették, hogy ebben a percben vannak jelenleg
ott a legtöbben. Nyilvánvaló, ők álltak a hierarchia élén. A fiúk nyálcsorgatva
nézték a három szépséget. Megráztam a fejem, eddig ilyet még csak a filmekbe
láttam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tanterem egy hatalmas előadóra hasonlított leginkább,
attól függetlenül, hogy ez egy középiskola. A padok három oszlopot alkotva öt
sorosak voltak, mindegyik egyel magasabban volt, mint az előtte lévő, hogy
könnyen ki lehessen látni. Találomra beültem a második sorba egy ismeretlen
lány mellé, aki egész szimpatikusnak tűnt, és kezdetét vehette a fogalmam sincs
milyen óra, talán évkezdőnek csúfolták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bejött egy középkorú férfi, az osztályfőnök. Az első húsz
percben még szorgalmasan jegyzeteltem, de egy idő után szokásomhoz híven
elvesztettem a fonalat, ezért a mellettem ülő lánytól kérdezgettem mindent.
Meglepődtem, hogy még a tizedik “Mikor is van ez?” kérdésre is kedvesen
válaszolt. Plusz pont neki, hogy nem kezdett feleslegesen csevegni, letudta egy
jókívánsággal az új lány témát. Mellesleg, én még a nevét se jegyeztem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Négy teljesen felesleges és unalmas óra után az ebédlőbe
tódult valamennyi diák, ezért én is ekképp cselekedtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Meglepődtem, hogy Ewelein még helyet is foglalt nekem a
központi asztaluknál, pedig számítottam rá, hogy ismeretség hiányában egyedül
leszek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Betty, hogy lehetsz ennyire hülye? – értem oda egy
hatalmas röhögésre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Miért? Mert én brazilul akarok tanulni? Legalább nekem
vannak céljaim az életben. Különben is, azt olvastam a magazinban, hogy a
brazil pasik a legcukibbak – áradozott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Istenem – masszírozta az orrnyergét Ewe. – Miért vagyunk
mi barátnők? – tett fel egy költői kérdést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ebéd után – ami szerencsétlenségemre marha volt –
megvártam Eweleint, hogy együtt menjünk vissza. Amíg a barátnői bementek a
mosdóba sminket igazítani, muszájnak éreztem megkérdezni valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Miért lógsz velük, ha... ha ennyire idegesítenek? Bocsánat
a kifejezésért, de így érted a lényeget – sandítottam rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Félreértés ne essék, nagyon jó barátnőim, igaz, nem a
legmegbízhatóbbak, de nagyon szeretem őket. Viszont az őrületbe tudnak kergetni
a butaságaikkal, és ezen sajnos könnyen felidegesítem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Á, értem. Reméltem, hogy gond a kérdés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jaj, dehogy is. Megyünk? – kérdezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De nem várjuk meg őket? – furcsálltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Most nincs kedvem, még egy darabig úgy is bent lesznek –
vonta meg a vállát. – Nagyon elfáradtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Miben? Az évkezdőben vagy az evésben? – cukkoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mindkettőben – nevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Átsétáltunk a kihalt udvaron. Élveztem a kora őszi
napsugarakat, amik az arcomat melegítették, a langyos szellő simogatta a
bőrömet. Szeptember első hetében még nem érkezett meg a hideg. Ugyan nem voltam
zaklatott, de jóleső nyugodtsággal árasztott el. Az óceán miatt a levegő egy
kicsit sósnak hatott az elején, de ezt egy nap után már megszoktam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egy kicsit? Nincs jelenleg
semmi dolgunk, ugye?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Benne vagyok, élvezzük ki, amíg jó idő van. Csak
körülbelül fél hatra menjünk vissza, de még úgyis maximum három lehet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Rendben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mesélhetek az akadémiáról, ha gondolod – ajánlotta fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azt megköszönném – mosolyodtam el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Szóval... jaj, egyébként milyen volt az első napod itt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Eltelt, nem volt túl izgalmas az évkezdő, de maga a suli
tetszik. Főleg az, hogy ilyen nyugodt itt minden.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Igen, az Isten háta mögött eléggé. Eleinte elleneztem a
magángimnáziumot, de két év után belátom, apámnak ez volt a legjobb döntése annak
idején. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Itt kezdtél, nem? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Igen. Szóval, az akadémia... mi érdekel? Gondolom az
éjjelisek biztos – kacsintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bólintottam, mire belekezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Az éjjelisek minden nappali tagozatos álma. Ők olyan...
tökéletesek. Elegánsak, udvariasak, a lányok gyönyörűek, a fiúk pedig jóképűek.
Sokan kezelik őket úgy, mint a sztárokat. Náluk is négy évfolyam van, és ugyan
úgy vannak azok a tipikus menők. Tizenegyen tartoznak ide, a főgóré Kaname, ő
vezeti az egész tagozatot is. Sajnos csak a bálokon találkozhatunk és beszélhetünk
velük, de szerencsére gyakran rendeznek. Ha jól tudom, este nyolckor kezdődik
nekik a tanítás. Fél nyolckor jönnek át a szállójukból ide, mert egy épületben
folyik a tanítás, csak ugye nekik este. Neked is ott kell lenned, amikor
elvonulnak, kihagyhatatlan! Csak pár percre is, de látni őket... – áradozott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hiszen ők vámpírok. Persze, hogy emberfeletti
tulajdonságokkal rendelkeznek – gondolkodtam magamban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Egyébként tökre odaillesz az éjjelisek közé – folytatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hogy érted? – kérdezem, leplezve a zavaromat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nézz magadra, te is ugyan olyan szép és elegáns vagy, mint
ők.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Lehet, nem vettem észre – nevettem, oldva a bennem dúló
feszültséget. Ewelein nem hülye. Egyáltalán nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Egyébként szerintem nappalisnak jobb lenni, hiszen éjszaka
mit lehet csinálni? Biztos ők meg pont ellenkezőleg vélekednek, de szerintem
világosban sokkal jobb mindent csinálni. A suliban rengeteg lehetőség van a
sportra és mindenfélére. Tényleg, elgondolkodtál már valamelyik szakkörön?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azt se tudtam hol áll a fejem igazából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Megnézzük őket? Én szerintem maradok a csillagászatnál, de
megnézek veled valamit, ha szeretnéd.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Rendben, csak még maradjunk egy kicsit – mondtam, utalva a
friss levegőre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Épp az összekötő hídon álltunk, ahol különösen szeles volt
az idő. Építészeti szempontból az akadémiát különösen kedveltem, főleg a hidas
megoldást. A középkori stílusú építmények a kedvenceim közé tartoztak. Ahogy
megfigyeltem, valószínűleg egy régi kastély lett átalakítva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszamentünk az iskola épületébe, ahol az aulában már a
faliújság előtt tolongtak a diákok. Eszembe jutott, hogy említette a férfi,
csak éppenséggel nem figyeltem. Türelmesen kívántam a soromat, majd elvettem
egy lapot, ahol listázva voltak a délutáni foglalkozások. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Na, valamelyik szimpatikus? – ugrált körbe Ewe, jobban
érdekelte a választásom, mint engem. Amolyan igazi barátnős tevékenységnek
tűnt, ahhoz képest, hogy csak egy napja ismerjük egymást. Őt ez látszólag nem
zavarta, azzal magyarázta, hogy ez itt megszokott. Úgy látszik, csak én vagyok
ennyire zárkózott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem is tudom... – hezitáltam. Tényleg rengeteg lehetőség
volt felsorolva, azonban engem egyik sem érdekelt különösebben, függetlenül
attól, hogy jó voltam az adott tantárgyból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Milyen az a felügyelő? – kérdeztem, megpillantva a lap
legalján a feliratot, ami mellé zárójelbe oda volt írva, hogy 1 fő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ja, az. Oda csak egy ember kerülhet be, viszont nagyon
király! Ő felügyeli, hogy ne szegjen szabályt senki, éjszaka őrjáratozik és még
az éjjelisekhez is bemehetek! De nagyon magas a kritérium, amióta én idejárok,
még senkit sem találtak alkalmasnak, így egyedül Zero őrködik csak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Szerintem megpróbálom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hát, nem is tudom... tényleg elég magas a szint, de ha ezt
szeretnéd, támogatlak! – mosolygott. Hogy tud ez a lány mindig ilyen vidám
lenni? Belém összesen nem szorult ennyi pozitív gondolat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Egy próbát megér – vontam meg a vállam. – Sokan szoktam
jelentkezni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ne tudd meg, majdnem az egész iskola. Mindenki szeretne az
éjjelisek közelében lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Igaz – nevettem, de nekem volt egy aduászom. Nem hinném,
hogy sok nappalis tudná az éjjelisek titkát, egy felügyelőnek pedig tisztában
kell vele lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felírtam a nevemet a jelentkezési lapra, Ewe pedig ugyanúgy
a csillagászatot választotta. Nem faggattam, de volt egy olyan érzésem, hogy
már párszor elutasították.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszasétáltunk a szobába. Résen voltam, így előbb fogaltam
le a fürdőt, mint ő. Gyorsan megfésülködtem és arcot mostam, megigazítottam az
egyenruhát, ilyesmik. Tényleg nem tudtam, mit csinálhat bent annyi ideig, bár
azt a rengeteg tubus valamit, ha mind magára keni, az tényleg eltarthat egy
darabig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amíg ő volt bent, addig kipakoltam és rendezgettem a
dolgaimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Így akarsz jönni? – döbbent le, amikor meglátott az ágyon
fekve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Miért, mi a baj? – furcsálltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Semmi haj, semmi smink...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem értem, miért kéne bármit is csinálnom ezek közül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mert most megyünk az éjjelisekhez! Jól kell kinézni, híg
felfigyeljenek ránk! – kiáltotta, miközben hevesen gesztikulált. Valóságos
tragédiának élte meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nincs szükségem ilyesmikre – ellenkeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Sminkre tényleg nincs. Irigyellek, hogy ilyen szép a
bőröd, de ha a szemedet kiemelném valamivel...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ewe, elég, nem akarok se sminket se hajat – vágtam
határozottan a szavába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Te tudod – hagyott ott sértetten. Meredten néztem utána,
és leültem az ágyra. Elővettem egy ősrégi, naplószerű könyvet és olvasni
kezdtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vámpírok. Egy egyszerű kalligrafikus felirat félig lefolyva,
vérvörös színnel itatta át az idős papiruszt. Körülbelül ötven-hatvan éves
lehetett, a legújabb kiadás, mégis sok mindent megélt, ezért van ennyire
leáldozott állapotban. Ez tartalmaz szó szerint mindent, amit a vérszívókról
tudni kell. Fajták, képességek, nemesebb családfák... és még az irtási
módszereket is. Természetesen ez az irat tiltott, ha jól tudom, éppen az
egyetlen példányt tartom a kezemben. Az a bátor férfi, aki megírta, halál fia
lett. A kiadott köteteket elpusztították, de nagyapámnak sikerült egyet
megmentenie. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy pillanat alatt csaptam össze és dugtam be a takaró alá,
mikor kinyílt az ajtó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Egyébként csak Cassyéknak szóltam - vágta le magát az
ágyra Ewelein. – Mehetünk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Persze – mondtam, és figyelmen kívül hagyva a fintort az
arcán kisétáltam az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pár lányt láttunk izgatottan futkosni a folyosókon.
Egyértelmű, hogy oda igyekeztek, ahova mi is. Nem sok kedvem volt a vámpírokat
bámulni, míg át nem vonulnak, mivel épp eléggel találkoztam már, de Ewe miatt
belementem. Így talán lenyugszik egy kicsit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alkonyodott, mire kiértünk. Nem akartam a hatalmas lánysereg
közé beállni, ezért egy hátsó fának a törzsének támaszkodtam, ahonnan pont
ráláttam az útra. Zero tartotta kordában a nappalisokat, akiknek nem szabadott
átlépniük egy bizonyos vonalat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elkezdődött. A levegőt éles hangok töltötték meg, amik
felettébb kellemetlenül érintették a hallószervemet. Fel nem tudtam fogni, hogy
minek visítani, amikor meglátnak valakit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nemeseket Kaname vezette, akivel összefutottam az
igazgatói irodában. Tizenegyen voltak, de csak két lány. A legtöbben unottan
sétáltak végig, oda se bagózva a felhajtásra. Egy szőke fiú viszont megszegve a
normákat, integetett, pózolt, élvezte a rajongást. Szóval ő a nőcsábász.
Tekintetével végigsiklott a tömegen, majd megállapodott a szeme... rajtam. Ez
még nem is lenne nagy dolog, de ekkor cinkosan rám kacsintott. Nem tudtam, hogy
most nekem is el kellett volna olvadnom, mindenesetre, rezzenéstelen arccal
néztem tovább előre. Shiki, kivel egyszer összefutottam az udvaron szintén
kiszúrt, de nem tulajdonított nekem nagy jelentőséget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Igyekeztem megjegyezni az arcokat. A parádés bevonulásuk
után mindenki szétszéledt. A csillagok beborítottál az égboltot, észre sem
vettem, hogy időközben teljesen eltűnt a nap. Egyedül sétáltam át a hídon, a
szél érezhetően megerősödött. A félhomály egyfajta misztikumot, rejtélyes
megjelentést kölcsönzött az előző századi kőépítménynek. Gyönyörűen megcsillant
egy-egy nagyobb hullám a lámpafényben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hiányzott a szabadság, hiszen az Akadémiát elkerítették, nem
tetszett, hogy nem járkálhatok kedvemre éjszaka. Teendő híján már korán
befeküdtem az ágyba, de álom nem jött a szememre. Sóhajtva fordultam a másik
oldalamra, de ekkor kivágódott az ajtó. Ewe egy hatalmas röhögés közepette
sétált be, már majdnem az ágyánál volt, de még onnan is beszélgetett. Kedvem
lett volna beszólni egyet a vihogó társaságnak, de visszafogtam magam. A szokásos
esti rutinja után, míg levakarta magáról azt a sok vackot, ő is lefeküdt
aludni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Úgy döntöttem, hogy nem lenne jó ötlet hullaként ébredni
holnap már a második napon – morogta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Kiváló döntés. Jó éjszakát – mondtam, de csak nem nyomott
el egyhamar az álom. </div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2282252378179940703.post-9135960797454828442018-03-26T10:10:00.002-07:002018-03-26T10:17:50.678-07:00Szeptember 4.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
– Nagyon örülök, hogy az iskola híre hozzád is eljutott. A
szüleid miért nincsenek itt?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Apukám dolgozik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Sajnálom a tapintatlanságot! Igaz, hogy előzetesen mindent
elrendeztetek, de írásos engedély kell a gondviselőtől, csak úgy tudsz
beiratkozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Már apa megírta – nyújtottam át a hamisított dokumentumot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Köszönöm szépen. Kell egy kis idő, míg elkészülök a
papírmunkával, addig nyugodtan maradj csak itt. Egy teát esetleg? Ez most új,
Kínából hozattam, különleges ízesítéssel az ottani hagyományoknak...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem kérek, köszönöm – utasítottam el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Egy sütit? Az egyik tanítványom sütötte még, amikor...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem vagyok éhes - nyomatékosítottam a mondandómat. Eszembe
jutott, hogy ennyire nem kéne félvállról venni, hiszen egy iskolai
beiratkozáson vagyok, nem ártana szimpatikusnak látszanom. – Köszönöm a
felajánlást, de ebédeltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Miért pont ezt az iskolát választottad? – csevegett.
Megembereltem magam és előszedtem az aranyos iskoláslány énemet. Mintha nem
tudnám, hogy például a diri fénykorában a legkegyetlenebb vámpírvadász hírében
állt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A költözés miatt, és szerettem volna egy kicsit önállóbb
lenni, amire a Cross Akadémia tökéletesen megfelel. Az előző iskolámban sokat
csúfoltak a szótlanságom és az érdes stílusom miatt, ezért a gondviselőm inkább
a magániskolát javasolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hidd el, ez az iskola kiváló lesz neked, senkit sem
ítélünk el, biztos jól kijössz az évfolyamtársaiddal is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mondja, vannak itt éjjeli tagozatosok is? – kérdeztem.
Természetesen tudtam rá a választ, de puhatolóztam egy kicsit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ó, igen, igen… de csak a bálokon lehet velük találkozni.
Minden nappali tagozatos lány odáig van értük, de igazság szerint nem tudom mit
esznek rajtuk, hiszen ők is csak egyszerű diákok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Biztosíthatom, hogy én nem vagyok olyan típus, de őket is
meg tudom érteni. Tudja, ilyen korban az emberlány mit meg nem adna egy fiúért…
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Látom, tapasztalt vagy. Annyira szeretem a romantikus
történeteket! Képzeld, a polcaimon rengeteg ilyen CD sorakozik, igaz, ezt
férfiként nem nagyon kéne híresztelnem, szóval, ha lehet ne terjeszd –
csevegett mindenféléről, én pedig játszottam a szerepemet. A folyékony hazudás
módszerét már régen elsajátítottam.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csendben ültem volna egy darabig, míg a papírmunkát
csinálja, de ez a tervem nem jött össze, mert be nem állt a szája az öregnek.
Nincs ki mind a négy kereke, az biztos. Bár, mit is gondolhattam volna egy
olyan emberről, aki szőnyeget visel a vállán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szóval itt vannak a papírok, ide kell egy aláírás és ide
is… jaj, mégse, ez a számlám – nevetett fel zavartan, és gyorsan levette az
asztalról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Érzelemmentesen ráfirkantottam a nevemet a pontozott
vonalakra, a férfi helyettem is izgatott volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked ez az iskola,
olyan jó, hogy bővült a tanulók száma! Viszont ne felejtsd el levenni a szemed
az éjszakai tagozatról, ha meglátod őket – kuncogott. Elfojtottam magamban a
felszínre törő szörnyülködő nézést, csak bólintottam egyet. A diri nem bírt
egyhelyben állni, egész idő alatt ugrált, pattogott a szoba egyik sarkából a
másikba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kopogás zavart meg minket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Gyere! – szólt az ajtón kívül állónak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy fiú lépett be rajta. Amint meglátott, egy pillanatra
lefagyott, de rendezte a vonásait. Pontosan tudtam, hogy mi játszódhat le
benne. Megfeszültem a jelenlététől, de utána jól leszidtam magamat. Nem szabad
félnem tőlük. Az eset óta még nem találkoztam vámpírral, és ez megrémített.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Elnézést, nem akartam zavarni – közölte kimért hangon, és
az ajtó felé fordult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ugyan Kaname, ne szerénykedj, épp végeztünk. A kisasszony
a nappali tagozat új tanulója. A szobád a lányok kollégiumának második emeletén
a hatos, a szobatársadat pedig Eweleinnek hívják. Biztosan jól ki fogtok jönni,
az egyenruhád az ágyon van, ma érkezett. Megmondtam a varrónőnek, hogy igyekezzen…
– fordult felém és kezdett magyarázni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Rendben, köszönöm szépen, megyek és megnézem a szobámat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mindent megtalálsz ebben a noteszban, amit tudnod kell,
van benne egy térkép és egy másolat a házirendből is. Annyira örülök, hogy
egyel többen lettünk – gyűltek könnyek a szemébe. Te jó ég, jobb, ha elhúzok,
mielőtt megint elkezdi. – El is felejtettem, ő Kaname, az éjszakai tagozatosok vezetője<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Örvendek – mondtam unottan. Mehetnékem volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Részemről a szerencse – biccentett a fehérruhás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kiléptem az ajtón és ott találtam magam a folyosók
rengetegében. Vasárnap lévén a legtöbben a faluban tengődtek. Ebben az Isten
háta mögötti településen még térerő sincs. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Walketha. Ismerős? Nem? Gondoltam. Ez az a település, amiről
világéletében még senki se hallott, csak azok, akik itt vannak. Sok forrást
olvastam, hiszen az uralkodó keze bárhova elér, a lányaként ezt kihasználva
nyomoztam. A faluban az embereken kívül a lepukkant negyedekben vérszomjas
ragadozókba botolhatunk, vagyis E-szintű vámpírokba. Bennük már semmi emberi
sincs. Undorító. Csak a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vér</i> szaga
vezérli őket, nem tudnak ép ésszel gondolkodni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Alig öt percnyi sétára máris a Cross Akadémia kapujánál
vagyunk. Két fele van, ahol szigorúan védett és ellenőrzött az átjárás a
nappali és az éjszakai tagozat között. Mindkét oldalon található két-két
kollégium és udvar. Maga az iskola, ahol az órák folynak és az igazgatói
központ is középen található. A két tagozat között tilos az átjárás, egyedül
csak a bálokon lehet találkozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A térképpel bíbelődve nagy nehezen megtaláltam a szobát. Nem
fogadott hat csillagos szálló, de meglehetősen jónak találtam. A fapadló
hatalmasat reccsent, mikor ráléptem. Szeretni fog engem a lány, ha az éjszaka
közepén járkálok ki. Két franciaágyat tettek a fal mellé, közöttük volt az ablak.
Egy szekrényt kaptunk még és egy fürdőszobát. Az ebédlő az iskola épületéhez
tartozott, de olykor ki lehetett menni a faluba élelemért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Furdalta az oldalamat a kíváncsiság a szobatársammat
illetően, pedig nem vagyok egy izgatott típus. Bár azt észrevettem, hogy az
egész szekrény tartalmát kisajátította, és még így is láttam holmikat a
bőröndjében. Hogy tud ennyi mindent hozni, hogyha csak az egyenruhát lehet
viselni? Sose fogom megérteni, minek egy komplett szépségszalont magunkkal hurcolni.
A ruháról jutott eszembe az ágyamon heverő iskolai rémség. A rakott szoknya
borzasztóan állt, de nem volt annyira kényelmetlen a szett, mint amilyennek
kinézett. Muszáj volt elfogadnom, ezért próbáltam megbarátkozni a
tükörképemmel. Mint egy idióta iskoláslány, pont annak akartam tettetni
magamat. Bár amint jobban megnéztem, a sötétkék kabátszerű ruha – feszes
felsőrész és bő alsó, ami rálógott a szoknyára – nem is állt rosszul, csak a
fodros részével nem békültem ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Édes Istenem - masszíroztam az orrnyergemet, mikor
megláttam a fürdőszobát. Nem magával a helyiséggel volt problémám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szobatársam kozmetikumait pillantottam meg... mindenhol. A
polcon, a tükör előtt, a fiókban, a mosdókagyló szélén, nem viccelek, egy centi
fehér felületet is alig találtam. Már kezdtem sejteni, hogy milyen lánnyal van
dolgom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kinyitottam az egyszerű, fekete bőrkötéses noteszt. Rögtön
az első oldalon az iskola képe és címere fogadott. A második oldalon az
órarendem és egy figyelmeztetés, hogy választanom kell idegen nyelvet. Minden
nap négyig kellett bent lenni az iskolában, de az órarend nem tűnt vészesnek.
Sok tölteléktárggyal és lyukasórával egészítették ki. A csengetési rend
fogadott mellette, a következő oldalon pedig a házirend. Észrevettem pár
érdekes pontot, miszerint: <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="text-align: justify; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "symbol"; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;">·<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]-->Nem lehet hozzáérni az éjszakai tagozat
diákjaihoz iskolai eseményeken kívül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "symbol"; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;">·<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]-->Nem lehet az éjszakai tagozat diákjait
fényképezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="text-align: justify; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "symbol"; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;">·<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]-->Amikor átjönnek a holdszállóból a tanulók, nem
lehet a kapu elé állni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Számomra értelmetlennek tűntek, nem értettem, hogy miért
csinálna ilyet bárki is, de nagy valószínűséggel a visongó tinilányok miatt
foglalták írásba ezeket. Tovább lapoztam, ahol az ehavi menüt olvashattam.
Amint átfutottam, rájöttem, hogy mostantól csempésznem kell az ételt. Az
emberek annyira furcsa dolgokat esznek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel a többiek még mindig nem értek vissza, ezért
elhatároztam, hogy megkeresem az igazgatót az idegen nyelvvel és a füzetekkel
kapcsolatban. Kiélveztem a nyugalmat és a síri csendet az épületben. Az udvaron
áthaladva megpillantottam pár embert az éjjelisek közül. Gyanútlanul
sétálgattak fel-alá. Észrevétlenül át akartam volna vágni, de meghiúsították
ezen tervemet. A szemem sarkából láttam, ahogy mindannyian felém fordulnak.
Megérezték a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vér</i> szagát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lehajtott fejjel, minél gyorsabban próbáltam eliszkolni, be
az épületbe, de valaki elém állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Netán eltévedtél? – kérdezte a vörös kihívóan. Nem akartam
belemenni a játszmába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felszegtem a fejem, magabiztosan kihúztam magam és a szemébe
néztem. Nem féltem tőle. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem – közöltem hűvösen és kikerülve az ifjút tovább mentem
volna, de elkapta a kezem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Shiki, ne keverd magad bajba. Kaname a fejedet fogja venni
ezért – mondta egy másik fiú. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az engem fogva tartó dühösen mordult egyet, de még mindig
nem engedett el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Megtennéd, hogy elengeded a csuklóm? – szólaltam meg, ami
látszólag meglepte őket. Shiki íriszei vörösen izzottak, tudtam, mi következik.
Azonban engem nem olyan fából faragtak, bár nem kéne már az első napon
összeszűrnöm a levet a vérszívókkal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Shiki, teljesítsd a hölgy kívánságát - mondta egy
ismerősen csengő hang, mire az említett ellépett előlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Elnézést, kicsit elragadtattam magam. Csak nem akartam,
hogy elkóboroljon, hiszen a nappalisoknak nem szabadna még itt lenniük –
hazudott, mint a vízfolyás. Biztos voltam benne, hogy a Kuran nem hitte el, de
a hitelesség kedvéért bólintott. Felettébb mulatságos volt, hogy nem tudták,
hogy tisztában vagyok a dolgokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Máskor légy kedvesebb a hölggyel, a kisasszony az akadémia
legújabb tanulója – mondta Kaname, majd felém fordult. – Minden rendben?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Természetesen, de ha nem zavarná, most mennék, mert még
beszélnem kell az igazgatóval.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem tartalak fel, az irodában vár téged. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Köszönöm – mondtam, és folytattam az utamat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Meglepte őket a magabiztosságom. Igyekeztem higgadtan és feltűnésmentesen
kezelni a kialakult szituációt. Biztos vagyok benne, hogy Kaname ezt még
elszámolja rajta, csak diszkréten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tisztában voltam vele, hogy a vérem különleges. A hibrid
különös faj, magának a csábításnak is nevezik. Apám, Lord Nesta vámpírkirály és
az egyik ember szeretőjének leszármazottja vagyok. Ugyanúgy dobog a szívem,
normális ételen élek, mint az emberek, azonban a vérem sokkal édesebb, és ennek
az illata nagyon messzire terjed. Ezért is nevezik csábításnak. Aki egyszer
megízleli, nem tud leállni vele, ami halálos kimenetelű ránk nézve. Ezért is
ritka, mint az őszinte ördög a világon, mert sokan nem tudnak ellenállni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az igazgató irodája előtt nagyot sóhajtottam. Még két évig
kell elviselnem ezt az őrült férfit. Biztos tud komoly is lenni, de eddig nem
bizonyította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Loretta, már nagyon vártalak! És milyen jól áll ez az
egyenruha, mintha rádöntötték volna!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Köszönöm – mosolyogtam erőltetetten. Ha nem ismertem volna
eddig, azt hinném, hogy egy pedofil. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– A nappalisok mindjárt visszatérnek a kollégiumba, és
holnap kezdetét is veszi...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Elnézést, hogy félbeszakítom, választott idegennyelv miatt
jöttem – szakítottam félbe, de kipréseltem magamból még egy mondatot. Muszáj
játszanom a szerepet. – Nagyon izgatott vagyok, de ha nem probléma, sietek. Szeretnék
visszamenni, hogy mielőbb megismerjem az osztályomat! – A mosolyom lassan már
vicsorgásba fordult át, de nem tűnt fel neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Lehet választani spanyol és francia közül, eredetileg fele-fele
arányban oszlik el az osztály, bár most egyel több franciás van, ezért a
spanyolt ajánlanám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen, tökéletes lesz, rendelkezek némi alapismerettel a
nyelvet illetően. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Akkor az órarendet ennek megfelelően nézd. Szerdán lehet
kimenni a faluba, addig csak egy füzetet tudok adni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Rendben, köszönöm! – mondtam, és gyorsan kislisszoltam az
ajtón, mielőtt belekezdett volna az örökös hosszúságú beszédbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kezemben a piros borítójú füzettel léptem ki ismét az
udvarra, ahol szerencsére nem találkoztam a vérszívó barátainkkal. A nyüzsgés
egyre közelebbről hallatszódott, ezért sietősen a szobámba igyekeztem. Miután
majdnem elhasaltam a küszöbben, de sikeresen túléltem és becsuktam magam mögött
az ajtót, a fán keresztül beszűrődtek a beszélgetésfoszlányok. Kíváncsi voltam,
csak most kezdődött igazán a móka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kivágódott az ajtó és egy vörösesbarna, sötétzöld kabátos
lány tipegett be. Göndör fürtjei egyenletesen omlottak a vállára, zöld íriszei
egyből megakadtak rajtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Te vagy az új lány? – kérdezte lelkesedve, majdhogynem
sikított örömében. Te jó ég, ma már másodszor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen, Loretta vagyok – álltam fel az ágyról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szuper, én Ewelein! Már annyira vártam, hogy találkozzunk,
azt viszont gondoltam, hogy szobatársak leszünk, tavaly ment el, ezért ebben a
pár napban egyedül laktam – biggyesztette le a száját látványosan. – Biztos jól
ki fogunk jönni, szimpinek tűnsz – mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen – bólogattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– És? Hogyhogy ide jöttél? Miket szeretsz csinálni?
Ismerkedjünk meg, ha már két évig szobatársnők leszünk! – Csak úgy dőlt belőle
a szó, helyettem is lelkes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hát... szerettem volna már elszakadni végre az apámtól, és
az előző évfolyamom nem volt valami jó, ezért iratkoztam át<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Értem, és honnan? – kérdezte gyanútlanul. Elképzeltem,
milyen fejet vágna, ha rávágnám, hogy a Pokolból, ugyanis onnan szöktem meg
apám elől, ott tartott fogva az utóbbi időben. Elvigyorodtam, de közel sem azért,
amire a lány gondolt. Ő örömmel fogadta, hogy végre nem csak a kifejezéstelen
arcomat kell bámulnia. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Sochiból – mondtam végül a szülővárosom nevét, de a kérdő
tekintetét látva hozzátettem – Oroszország. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Á, most, hogy mondod, látszik – kuncogott. Aranyos, azt
hiszi, azért fehér a bőröm, mert orosz vagyok, ami ugyan igaz, de nem ez az
oka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igen... van itt takarodó? – kérdeztem, miközben
átöltözött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Igazából nincs, csak a kollégiumból nem lehet kimenni este
nyolc után. Bármeddig fent lehet maradni, bár akkor a tanórák alatt fáradt
leszel. Néha viszont vannak jó bulik – kacsintott. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mennyi az idő? – kérdezte. Ránéztem az
órára, ami fél hatot mutatott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Öt harminc – válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Szuper, akkor mindjárt itt a vacsi ideje, pár évfolyamtárssal
ilyenkor le szoktunk ülni a parkos részen kajálni. Tényleg, te nem is voltál a
faluban, van kajád? – Most, hogy említette, elhúztam a számat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ami azt illeti, nincs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Hétvégén, akik nem mennek haza itt esznek, de még nincs
nyitva a suli épülete. Szívesen adok, ha megvárod, míg elkészülök – kért meg
nevetve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Persze, úgysem ismerek még rajtad kívül senkit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Úgy látszik, nála nem ugyan azt jelentette az elkészülés,
mint nálam, ugyanis még fél óra elteltével is a fürdőszobában tevékenykedett.
Ötletem se volt, mit csinálhat ennyi ideig, de amint kilépett, megláttam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tökéletesen besütött loknik, lealapozott pofi, cicaszemek,
élénk színű rúzs és feltűnő ékszerek az egyenruha felett. Felvette az ágy mellé
ledobott magassarkú csizmáját és a kézitáskáját, majd felém kapta a fejét. A
hatalmas aranykarikák a fülében és a csuklóján csilingeléssel töltötték be az
egész szobát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Huh, ilyen gyorsan még életemben nem készültem el, nagyon
siettem – mondta, és drámaian letörölte a homlokáról a nem létező verejtéket.
Megrökönyödve néztem rá, de nem kommentáltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– És... milyenek azok a „haverok”?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Meglátod, tök jófej mindenki, most nem t’om kik lesznek
ott, de általában hat-heten szoktunk lenni. Ja, erről jut eszembe - közel
hajolt hozzám és elkezdett suttogni, mintha bárki más is lenne a szobában
rajtunk kívül - Ne az évfolyamon keress pasit, ők nyomik, de a végzősök nagyon
menők. Tudok ajánlani párat - kacsintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem vagyok amolyan „pasizós” típus a te szavaiddal élve. –
Akármit is jelentsen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Majd meglátod... – Annyiszor kacsintott, hogy nem tudtam
eldönteni, túlságosan beleéli-e magát a szerepébe vagy csak rángatózik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Őszintén szólva nem volt túl sok kedvem az emberekhez, de
kezdtem éhes lenni. A parkrészhez érve már messziről hallottam a hangoskodó
társaságot, amit olyan tipikus emberek alkottak, mint Ewelein. Nagyszájú,
beszólogató libák és erőfitogtató, magukat túlzottan jónak hívő fiúk. Amint
odaértünk, be is igazolódott az előítéletem az első pár mondatból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ő itt az új lány, Loretta – mutatott be, majd szóba
elegyedett a többiekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Leültem egy fiú mellé, pont a legjobb embert sikerült
kifognom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Mizu Letta? – fordult felém és nézett rám csábítónak szánt
tekintettel. Kár, hogy nem jött össze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Lorettának hívnak – válaszoltam unottan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Nem szereted, ha becéznek? – húzta fel az egyik
szemöldökét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem válaszoltam, csak sóhajtva elfordultam és az Ewelein
által hozott ételből enni kezdtem. Meglátszott, hogy nem egy nagyi főzte, de a
tejszínes csirke különösen kedvezett az ízlésemnek. Igaz, egy jó véresen sütött
marhaszeletnek jobban örültem volna, de nem lehet mindent. Az emberek között
eléggé korlátozva vannak a lehetőségeim. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az est további részében csak fültanúja voltam a
beszélgetésnek. Néha kérdezgettek, de a szűkszavú válaszokkal nem nagyon tudtak
mit kezdeni. Nem igazán bizonyult az én társaságomnak, de kitartottam Ewelein
mellett, ha már volt olyan kedves, hogy meghívott. Azt elemezgettem, hogy társaságban
mennyire megváltozott a viselkedése. Nagyszájú, IQ-mínusz tinilánnyá változott,
pedig kettesben egészen máshogy viselkedett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kezemen számolgattam, vajon mennyi idő telhetett el és
mikor látják elérkezettnek, hogy visszamenjünk a kollégiumokba. Szerencsére
megérkezett a megmentőm egy szürke hajú fiú személyében, aki megkért, hogy most
már ne tartózkodjunk az udvaron. A kevésbé intelligens társaság az udvarias
felszólítást egy hatalmas röhögéssel jutalmazta, azonban nem akartam, hogy
engem is közéjük valónak nézzen. Hirtelen felálltam, mire felém kapták a
fejüket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ewelein, megmutatod merre kell visszamenni? – kérdeztem
egy teljesen általános kérdést, miközben elindultam. Ha már ketten csináljuk
azt, amit mond, akkor azzal is megkönnyítjük a munkáját. Gyanítom, ő a
felügyelő, vagy valami ilyesmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Persze – futott utánam, mire a többiek meglepődve nézték
utánunk. – Figyelj, nem szabad elsőre hallgatni a felügyelőre, mert mi lázadók
vagyunk – súgta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Esélyem se volt meggyőzni az ellenkezőjéről, ezért bele sem
kezdtem a felesleges kiselőadásba. Szerintem a „lázadás” hülyeség, szabályok
mindig is voltak és lesznek. Inkább eltereltem a témát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Ő egyébként ki volt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
– Zero, az igazgató fia. Ő a felügyelő, hogy senki ne hagyja
el a kollégiumokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csendben folytattuk az utunkat a szobák felé. A szemem
sarkából még láttam, ahogy Zero a többiekkel vitatkozik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy előre engedtem Eweleint
a fürdésnél. Másfél órával később még mindig unottan ücsörögtem az ágyamon.
Hogy képes ez a lány ennyit készülődni? <o:p></o:p><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDXWG3DsXWstmXYiV8mS686iaax0-7miFALdIPcm28vECShR_RVemDRewqQN-vCYYxgHNV7u8LRLTzquuunvAoS4BJumCPpfmCPmqFqC0rmKdAjYjQSTMKrB6C9MGOXEGgpeq2e-YcLnrs/s1600/v_diszek_223.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="65" data-original-width="597" height="34" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDXWG3DsXWstmXYiV8mS686iaax0-7miFALdIPcm28vECShR_RVemDRewqQN-vCYYxgHNV7u8LRLTzquuunvAoS4BJumCPpfmCPmqFqC0rmKdAjYjQSTMKrB6C9MGOXEGgpeq2e-YcLnrs/s320/v_diszek_223.png" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="color: red;">Ne feledd, az éjjel még nem ért véget!</span></i></div>
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0